A materiális ingó tulajdonok olyan javak, amelyek tárgyi valóságukban léteznek és mozgathatók (például egy televíziókészülék vagy egy személyautó).

A behajtásra vonatkozó polgárjogi eljárásokat, különös tekintettel az ingó tulajdonok lefoglalását az 1991. július 9-i 91-650 törvény és az 1992. július 31-i 97-755-ös rendelet szabályozza.

Az a hitelezo, aki érvényesítheto jogcímmel bír, és vissza kívánja szerezni a felé tartozásként jelentkezo összeget az adóstól, lépéseket tehet az adós ingó tulajdonának lefoglalására. A lefoglalt tulajdon ezután értékesítheto, és a hitelezo így visszanyerheti az értékesítésbol eredoen felé tartozásként jelentkezo összeget az egyes lefoglalásokat szabályozó eljárás szerint.

Franciaországban a materiális ingó tulajdon különbözo úton foglalható le:

• saisie-vente, tehát a materiális ingó tulajdon lefoglalásával és értékesítésével (I),
• saisie-apprehension, azaz a materiális tulajdonok lefoglalása a tulajdon kézbesítésével megbízott személy által (II),
• gépjármuvek lefoglalásával (III),
• páncélszekrénybe helyezett vagyon lefoglalásával (IV),
• betakarítatlan termény lefoglalásával (V)
• szószedet.

Az alkalmazandó eljárás kiválasztása függhet annak céljától (pénzösszeg biztos kifizetése vagy áru kézbesítése), a lefoglalandó tárgytól (televíziókészülék, jármu), valamint annak helyétol (az adós lakásán, széfben).

Az egyes polgárjogi ingóságokkal történo adósságbehajtási eljárások feltételeitol eltekintve, amelyeket a jelen e-jegyzetben ismertetünk, vannak olyan feltételek, amelyeknek az 1. e-jegyzetben felsorolt összes behajtási eljárás esetén teljesülniük kell. Ennek megfeleloen a hitelezonek érvényesítheto jogcímmel kell rendelkeznie egy adósságra, amely meghatározott értéku, és behajtási határozatnak kell arra vonatkoznia.

Saisie-vente - adósság kiegyenlítése materiális ingó tulajdon lefoglalásával és értékesítésével

A saisie-vente olyan eljárás, amely lehetové teszi a hitelezo számára, hogy egy vagy több, az adósa tulajdonában álló materiális ingó tulajdont értékesítsen, és így visszaszerezze az értékesítésbol eredoen felé tartozásként jelentkezo összeget.

Meghatározás

A saisie-vente olyan eljárás, amely elérhetové teszi a hitelezo számára, hogy lefoglaltassa adósa vagyonát, így az értékesíthetové válik, és ezáltal visszanyerheti annak az árát.

Materiális ingó tulajdon lefoglalásának és értékesítésének végrehajtásához teljesítendo feltételek

Ezen polgárjogi eljárás alkalmazásához az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

• a lefoglalásnak materiális ingó tulajdonra kell irányulnia;
• a lefoglalásnak lefoglalható vagyonra kell irányulnia. Az 1991. július 9-i 9. törvény 14. cikkelye és az 1992. július 31-i rendelet 39. cikkelye szabályozza, hogy mely vagyontárgyak nem foglalhatók le;
• amennyiben a lefoglalás lakóhelyen történik, akkor a bíróság jóváhagyása szükséges, ha a lefoglalás célja 535 eurónál kisebb tokeösszegu eltartási kötelezettség visszaszerzése. Másfelol, ha a visszaszerzendo követelés tokeösszege 535 eurónál nagyobb, akkor a lefoglalást a bíróság jóváhagyása nélkül is végre lehet hajtani.
• az adós számára átadott fizetési meghagyás esetén. Ez olyan eszköz, amellyel az adóst felszólítják adóssága megfizetésére. Ezt a meghagyást egy bírósági tisztviselo írhatja meg, aki egyúttal el is küldi azt az adós számára.

A fizetési meghagyás adós számára történo elküldése azt vonja magával, hogy felfüggeszti az elévülési idot (az adós nem hivatkozhat egy adott idoszak leteltére, hogy elérhesse kötelezettsége teljesítésének elkerülését), ezenfelül meghatározza a késedelmi kamat számításának kezdo dátumát.

A végrehajtási eljárást a fizetési meghagyás elküldését követo két éven belül kell foganatosítani; amennyiben ez nem történik meg ez idon belül, akkor a hitelezonek új fizetési meghagyást kell igényelnie.

A lefoglalás menete

A lefoglalás folyamata a fizetési meghagyás elküldését követo nyolc nappal veheti kezdetét.

Erre a folyamatra ott kerül sor, ahol a lefoglalandó materiális ingó tulajdon fellelheto. A lefoglalást bírósági tisztviselo hajtja végre.

A vagyontárgyak lefoglalása közvetlenül az adóstól vagy az adós számára azokat elhelyezo harmadik féltol történhet.

E folyamat során a bírósági tisztviselo leltárba veszi az adós tulajdonát, és lefoglalási jegyzéket készít. Az adós ettol fogva nem jogosult a lefoglalt vagyontárgyakkal rendelkezni.

A folyamat végén a lefoglalt vagyontárgyakat értékesítik.

A lefoglalást követo intézkedések

A lefoglalt vagyontárgyak magánúton (az adós saját kezdeményezésére) vagy elárverezés (nyilvános aukción történo értékesítés) útján értékesíthetok.

Megjegyzendo, hogy a lefoglalás és az értékesítés során különbözo eljárásbeli tiltakozásoknak lehet helye: az eljárásban nem érintett személy a lefoglalt tulajdon feletti tulajdonjogának adhat hangot, illetve az adós állíthatja azt, hogy a lefoglalás alatt álló tulajdon végrehajtás alá nem vonható.

Ezt az eljárást az 1991. július 9-i törvény 50-60. cikkelyei és az 1992. július 31-i rendelet 81-138. és 268-274. cikkelyei szabályozzák.

1. A materiális ingó tulajdon lefoglalási és értékesítési eljárásának elofeltételei

Ahhoz, hogy lefoglalást és értékesítést hajthassanak végre egy adósság rendezése céljából, a kérdéses tulajdonnak materiális ingó tulajdonnak kell lennie. Amennyiben az intézkedést lakóhelyen érvényesítik, akkor annak végrehajtása elott további eloírásnak kell megfelelni.

Materiális ingó tulajdon

A lefoglalás és az értékesítés csak materiális ingó tulajdonra irányulhat. Ez azt jelenti, hogy az eljárás nem foglalhatja magában immateriális ingatlan tulajdont, ingatlan tulajdont lakóingatlan vagy ingatlan vagyon formájában.

Akár az adós, akár egy harmadik fél birtokában van a tulajdon, az adós személyes tulajdonában álló összes vagyontárgy lefoglalás és értékesítés alá vonható.

Vannak azonban olyan vagyontárgyak is, amelyek nem foglalhatók le, ezeket az 1991. július 9-i törvény 14. cikkelye és az 1992. július 31-i rendelet 39. cikkelye sorolja fel.

Az 1991. július 9-i törvény 14. cikkelye

Az alábbi vagyontárgyak nem foglalhatók le:

1. A jog szerint végrehajtás alá nem vonható tulajdonok;

2. Juttatások, eltartási díjak és összegek, kivéve a lefoglaló fél által a lefoglalás alá veendo vagyontárgyak tulajdonosa részérol már teljesített kötelezettségeket.

3. Egy örökhagyó vagy adományozó által lefoglalás alá nem vonható tulajdonná kiáltott vagyontárgyak, amelyek ugyanakkor lefoglalhatók az ajándékozást vagy öröklést megelozo hitelezo részérol a bíró engedélyével és a bíró által meghatározott mértékben;

4. Az adós és családja számára az élethez és a munka ellátásához nélkülözhetetlen ingó tulajdonok, kivéve az ár kifizetésének értéke a Conseil d'État - a Legfelsobb Bíróság - által meghatározott korlátokon belül és a jelen cikkely hetedik paragrafusának rendelkezései szerint; a tulajdon lefoglalható marad akkor is, ha a lefoglalásban érintett adós lakhelyétol eltéro helyen található meg a vagyontárgy; ha értékesek, különösképp mérete, anyaga, ritkasága, kora vagy luxusvonzata miatt tekintheto annak; ha mennyiségétol fogva nem tekintheto nélkülözhetetlennek, illetve akkor, ha egy vállalkozás ingó tárgyaiként határozható meg.

5. Fogyatékkal élok vagy betegeskedok számára nélkülözhetetlen tárgyak.

A fenti 4. pontban ismertetett vagyontárgyak nem foglalhatók le, még áruk megfizetésére sem, ha a gyermektámogatásra jogosult személyek tulajdonában állnak a Családi és Szociális Támogatásról szóló Törvénykönyv 150-155. cikkelyei értelmében.

Az ingó vagyontárgyak nem foglalhatók le különállóan attól a ingatlan tulajdontól, amelynek részét képezik, kivéve áruk megfizetése céljából.

Az 1992. július 31-i rendelet 39. cikkelye

Az 1991. július 9-i törvény 14 (4) cikkelyének alkalmazása szerint az alábbi vagyontárgyak nem foglalhatók le, mivel a lefoglalás alá vonandó tulajdontárgyak az adós és családja élete és munkavégzése tekintetében nélkülözhetetlenek:

• Ruházat;
• Ágyhuzat;
• Fehérnemu;
• A lakhely karbantartásához és rendben tartásához szükséges tárgyak és termékek;
• Élelmiszer;
• Élelmiszer tárolásához, elkészítéséhez és fogyasztásához szükséges háztartási eszközök;
• Futéshez szükséges készülékek;
• A közös étkezést lehetové tevo asztal és székek;
• Fehérnemu és ruházat, illetve háztartási eszközök tárolását szolgáló bútordarab;
• Mosógép;
• Tanulmányok vagy szakmai képzés folytatásához szükséges könyvek és egyéb tárgyak;
• Gyermekek tárgyai;
• Személyes vagy családi vonatkozású emléktárgy;
• Házi állatok vagy orzo állatok;
• Az adós létfennmaradásához felhasznált állatállomány, illetve azok tartásához szükséges tápanyagok;
• A foglalkozás során uzött tevékenység személyes végzéséhez szükséges munkaeszközök.
• Telefonkészülék vagy vonalas telefonszolgáltatáshoz való hozzáférés.

Lakhely

Amennyiben a lefoglalásra az adós lakhelyén kerül sor, a lefoglalás célja nem eltartási kötelezettségbol eredoen jelentkezo adósság rendezése, valamint az adósság tokeösszege nem haladja meg az 535 eurót, akkor a végrehajtó bíró engedélye szükséges. Erre kizárólag abban az esetben van lehetoség, ha az adós folyószámlájának vagy alkalmazásából származó bevételének letiltására nincs lehetoség.

Ingó tulajdontárgyak lefoglalása azok értékesítésének céljával nem hajtható végre az adós lakhelyén a bíró engedélye nélkül, hacsak a visszanyerendo adósság tokeösszege nem haladja meg az 535 eurós összeghatárt.

Amennyiben a lefoglalást egy harmadik fél lakhelyén kell végrehajtani (azaz olyan személytol, aki az adós tulajdonát képezo materiális ingó tulajdonokat elhelyezte), akkor ahhoz minden esetben a végrehajtó bíró engedélyére van szükség.

2. Lefoglalási és értékesítési eljárás elozetes szakasza: hivatalos fizetési felszólítás

Az 1991. július 9-i törvény 50. cikkelye és az 1992. július 31-i rendelet 81. cikkelye értelmében a fizetési felhívás a lefoglalási és értékesítési eljárás elofeltétele. A lefoglalás tényleges végrehajtása csak e szakaszt követoen történhet meg.

A fizetési felszólítás olyan eszköz, amely utasítja az adóst, hogy érvényesítheto jogcím alapján fizesse meg adósságát. Ezt az okiratot bírósági tisztviselo készíti el (lásd 2. e-jegyzet - végrehajtók), aki elküldi azt az adós számára.

A fizetési felszólítást az adós mindenkori lakhelyére kell címezni (azaz a személy állandó lakcímére) a bírósági tisztviselore vonatkozó szokványos szabályozásoknak megfeleloen. A fizetési felszólítás semmilyen esetben sem címezheto az adós által meghatározott postacímre (azaz arra a helyre, amelyen egy személy állítólag tartózkodik a folyamat végrehajtása érdekében).

Az adós számára elküldött fizetési felszólítás egy hivatalos értesítéssel egyenértéku. Ennek a következménye az adósság visszafizetési idotartamának felfüggesztése és a késedelmi kamat számításául szolgáló kezdo idopont feljegyzése.

A küldéstol számított két éven belül a fizetési felszólást végrehajtási eljárásnak kell követnie (1992. július 31-i rendelet 85. cikkelye). Amennyiben erre nem kerül sor, akkor a hitelezonek új fizetési felszólítás kiküldéséhez kell folyamodnia.

A fizetési felszólítást a hitelezot az esedékes összeg visszaszerzésében segíto bírósági tisztviselonek kell elkészítenie, az adóst az összeg megfizetésére kötelezo bírósági határozatot pedig ezzel egyidejuleg kell eljuttatni az adóshoz.

Az 1991. július 9-i törvény 81. cikkelye szerint a fizetési felszólításnak az alábbiakat kell tartalmaznia, ellenkezo esetben érvénytelennek tekintendo:

"1 - Az eljárás alapjául szolgáló érvényesítheto jogcímre való hivatkozás egy különálló nyilatkozattal a követelt összegrol, tokeösszegre bontott összegrol, díjakról és felhalmozódott kamatról a kamatláb feltüntetésével;

2 - Egy értesítést arról, hogy az adósság megfizetésének nyolc napon belül kell teljesülnie, különben a kifizetést az adós ingó tulajdonának lefoglalásával hajtják végre."

Amennyiben a visszaszerzendo adósság összege - amely nem eltartási kötelezettség - nem haladja meg az 535 eurót, a hivatalos értesítésnek tartalmaznia kell az alábbit, ellenkezo esetben érvénytelennek tekintendo:

"3 - Utasítást arra, hogy értesítse a hitelezo érdekében eljáró bírósági tisztviselot nyolc napon belül az adós munkaadójának nevérol és címérol, az adós bankszámlaadatairól vagy ezen adatok legalább egyikérol. Megjegyzendo ezenfelül, hogy amennyiben az adós nem teljesíti ezt az utasítást, akkor az ügy az államügyész figyelmébe ajánlható a szükséges információk megszerzése céljából." (Az 1992. július 31-i rendelet 83. cikkelye)

3. A lefoglalás

A lefoglalás a fizetési meghagyás elküldését követo nyolc nappal veheti kezdetét. Az eljárást az ingó vagyontárgyak helyén a bírósági tisztviselo hajtja végre. A bíróság engedélye nélkül a lefoglalást kérvényezo hitelezo nem vehet részt személyesen a bírósági tisztviselo által lefolytatott lefoglalási eljárásban.

A vagyontárgyak lefoglalása közvetlenül az adóstól vagy az adós számára azokat elhelyezo harmadik féltol történhet:

Lefoglalási eljárás az adóssal szemben

Fizetési felszólítás megismétlése

A helyszínre érkezve a bírósági tisztviselo megismétli szóban a helyszínen tartózkodó adós fizetési kötelezettségét: ez "itératif commandement" néven ismert [a végrehajtás foganatosítása elotti második és végso felszólítás] (az 1992. július 31-i rendelet 93. cikkelye).

Amennyiben az adós nem tesz eleget kötelezettségének, akkor a bírósági tisztviselo felszólítja ot, ezáltal ismerteti vele, hogy melyek azok a vagyontárgyak, amelyek korábban már lefoglalás alá kerültek (az 1992. július 31-i rendelet 93. cikkelye). Az adós ezen nyilatkozatát a lefoglalási jegyzékben jelenteni kell.

Lakhelyre történo belépés

Amennyiben az adós megakadályozza, hogy a bírósági tisztviselo az épületbe lépjen, vagy nincs senki a helyszínen, akkor az ajtót erovel kell felnyitni.

Ha a lefoglalás lakossági épületben történik, akkor a bírósági tisztviselo csak az alábbiak jelenlétében hajthatja végre a lefoglalási eljárást:

• a város polgármestere vagy városi tanácstag, a polgármester által megbízott városi tisztviselo, rendorség vagy csendorség;

vagy

• két felnott korú tanú, akik közül egyik sem áll a hitelezo vagy a végrehajtással megbízott bírósági tisztviselo alkalmazásában, és akik jelen vannak a lefoglalási eljárás során, és a vonatkozó iratok eredeti példányain és másolatain ezt aláírásukkal tanúsítják.

A leltár

A bírósági tisztviselo ekkor összeírja a lefoglalható vagyontárgyak leltárát. Amennyiben a vagyontárgyak nem vehetok végrehajtás alá, vagy ha valamely vagyontárgy nem rendelkezik piaci értékkel, akkor a bírósági tisztviselo nemleges jegyzokönyvet vesz fel.

Ezt követoen a lefoglalási jegyzéket elkészíti a bírósági tisztviselo. Ez a jegyzék feltünteti a bírósági tisztviselo által tett lépéseket és a semmisség terhe mellett, az 1992. július 31-i rendelet 94. cikkelye által meghatározottakat, beleértve azt a jogcímet, amelyre hivatkozva a lefoglalásra sor kerül, illetve a lefoglalandó vagyontárgyak részletes leírását.

A lefoglalási jegyzéket a bírósági tisztviselo írja alá.

Lefoglalási jegyzék átadása

Az eljárás eltéro lehet attól függoen, hogy a hitelezo jelen van-e személyesen a lefoglalás végrehajtásánál:

Ha az adós jelen van, akkor a bírósági tisztviselo közvetlenül átadja számára a dokumentumot. Ez az átadás megfelel a dokumentum személyes kézbesítésének. A bírósági tisztviselo emlékezteti az adóst, hogy a vagyontárgyak innentol nem állnak a rendelkezésére (azaz nem ruházhatók át vagy használhatók adósság biztosítására), hogy a vagyontárgyak megorzoje az adós marad, és hogy lehetosége van azok magánúton való értékesítésére. Ezt a szóbeli tájékoztatást a lefoglalási jegyzékben fel kell tüntetni.

Rá kell mutatnia, hogy az át nem ruházhatóvá minosített vagyontárgyak magánúton történo értékesítésébol befolyó összeget a lefoglalást kérvényezo hitelezo (a lefoglalást kezdeményezo hitelezo) érdekében eljáró bírósági tisztviselo számára át kell adnia.

Amennyiben az adós nincs jelen személyesen a lefoglalás végrehajtásakor, akkor a bírósági tisztviselo a dokumentum másolatát eljuttatja az adós számára. Az adós ekkor nyolc napot kap arra, hogy tájékoztassa a bírósági tisztviselot a kérdéses vagyontárgyak korábbi lefoglalásáról készült jegyzék létezésérol (az 1992. július 31-i rendelet 96. cikkelye).

Lefoglalási jegyzék hatása

A lefoglalási jegyzék kiadásával a lefoglalt vagyontárgyak át nem ruházhatóvá minosülnek. Az adós marad a vagyontárgyak megorzoje, és ennek megfeleloen fenntartja a használat jogát, hacsak nem fogyóeszközökrol van szó (1992. július 31-i rendelet 97. cikkelye). Az adós számára adott a lehetoség a vagyontárgyak magánúton történo értékesítésére. Az adós mindazonáltal nem ruházhatja át vagy helyezheti át ezeket, ellenben a Bünteto Törvénykönyv L. 314-6 cikkelyében lefektetett szankciók érvényesíthetok vele szemben.

Ha pénzösszeget találnak abban az épületben, ahol a lefoglalandó vagyontárgyak találhatók, akkor ezt személyesen a bírósági tisztviselonek kell átadni. Az adós számára egy hónap adott arra, hogy tiltakozásának adjon hangot a végrehajtó bíró elott a lefoglalás elrendelése ellen. Amennyiben nem történik tiltakozás, akkor a vagyont azonnali hatállyal a hitelezo tulajdonába helyezik, és azok értéke levonásra kerül a lefoglalásnak okot adó teljes összegbol.

Lefoglalási eljárás harmadik fél megorzovel szemben

A leltár

A fizetési felhívás eljuttatásától számított nyolc nap elteltével a bírósági tisztviselo elkezdheti lefoglalni azokat a vagyontárgyakat, amelyeket az adós számára harmadik fél tart megorzés alatt.

A harmadik fél részérol lakhelyként felhasznált épületbol csak a végrehajtó bíró engedélyével foglalhatók le tulajdontárgyak.

A bírósági tisztviselo nem hajthatja végre a lefoglalást mindaddig, amíg a fizetési felszólítást el nem juttatta a harmadik fél számára.

A bírósági tisztviselo felkéri a tulajdont megorzo harmadik felet, hogy ismertesse az általa megorzött és az adós tulajdonában álló vagyontárgyakat, valamint arra, hogy tájékoztassa arról, hogy vonták-e már azokat a vagyontárgyakat végrehajtás alá korábban. Amennyiben a harmadik fél nem oriz meg semmilyen olyan tulajdontárgyat, amely az adós tulajdonát képezi, vagy nem hajlandó válaszolni, akkor a bírósági tisztviselo jegyzéket ír össze, amely a felmerült büntetéseket tartalmazza, majd ezt eljuttatja a harmadik fél számára (az 1992. július 31-i rendelet 100. cikkelye).

Amennyiben a harmadik fél nem válaszol a megkeresésre, vagy pontatlan, illetve valótlan tájékoztatást ad, akkor utasítható a lefoglalást szükségessé tevo összeg megfizetésére az adóssal szemben érvényesítheto visszkereseti joggal való élésének sérelme nélkül (az 1992. július 31-i rendelet 99. cikkelye).

Amennyiben a harmadik fél azt nyilatkozza, hogy az adós tulajdonában álló vagyontárgyak vannak az orizetében, akkor a bírósági tisztviselo leltárt készít a vagyontárgyakról, feltüntetve az 1992. július 31-i rendelet 101. cikkelyében meghatározott információkat (annak a feltüntetése, hogy a lefoglalt vagyontárgyak át nem ruházhatók és a harmadik fél megorzésében maradnak, illetve a harmadik fél neve és székhelye stb.), ellenben érvénytelennek minosítendo a leltári jegyzék.

Lefoglalási jegyzék átadása

Az átadás módja eltéro lehet attól függoen, hogy a harmadik fél jelen van-e személyesen a lefoglalás végrehajtásakor:

Ha a harmadik fél jelen volt a lefoglalási eljárás végrehajtásakor, akkor a bírósági tisztviselo szóban ismerteti vele a lefoglalási jegyzék tartalmát, majd azonnali hatállyal átadja részére a lefoglalási jegyzék másolatát; ez az átadás egyenértéku a dokumentum eljuttatásával.

Ha a harmadik fél nem volt jelen a lefoglalási eljárás végrehajtásakor, akkor a bírósági tisztviselo a dokumentum másolatát juttatja el számára. A harmadik fél ezután nyolc nappal rendelkezik arra, hogy tájékoztassa a bírósági tisztviselot a szóban forgó vagyontárgya korábbi lefoglalásáról, és arra, hogy eljuttassa számára az errol készült lefoglalási jegyzéket.

A nyolc nap leteltével a bírósági tisztviselo az adós számára is eljuttat egy másolatot a dokumentumból. Ez a dokumentum kijelenti, hogy az adós számára egy hónap adott arra, hogy magánúton értékesítse a lefoglalt vagyontárgyakat; amennyiben ezt nem teszi meg, úgy érvénytelen ez a kitétel.

Lefoglalási jegyzék hatása

A lefoglalási jegyzék kiadásának idopontjától számítva a vagyontárgyak át nem ruházhatóvá válnak a megorzésüket folytató harmadik fél számára. A harmadik fél bármikor jogosult kérvényezni megorzoi minoségének megszüntetését. Ebben az esetben a bírósági tisztviselo feladata kijelölni az új megorzot, és szükség esetén el kell rendelnie a vagyontárgyak áthelyezését.

A harmadik fél nem használhatja a lefoglalt tulajdont, hacsak korábban nem kapott ilyen jogot egy, a lefoglalás megelozo határozatban. Ennek ellenére a végrehajtó bíró bármikor egyoldalúan indítványozva elrendelheti az általa kijelölt egy vagy több vagyontárgy zár alá vételét (az 1992. július 31-i rendelet 105. cikkelye).

A harmadik fél ezenfelül jogosult élni a lefoglalt vagyontárgyak visszatartási jogával. Ez esetben átvételi értesítéssel feladott ajánlott levél formájában vagy lefoglalással kapcsolatban tett kijelentés útján tájékoztatnia kell errol a bírósági tisztviselot. A lefoglalást kérvényezo hitelezo számára egy hónap áll rendelkezésére, hogy vitassa a visszatartási jog alkalmazását a harmadik fél székhelye szerint illetékes végrehajtó bíró elott. Amennyiben a lefoglalást kezdeményezo hitelezo részérol nem történik tiltakozás ez idon belül, akkor "a harmadik fél igénye indokoltnak minosíttetik a lefoglalás céljából" (az 1992. július 31-i rendelet 106. cikkelye).

4. Lefoglalt vagyontárgyak értékesítése

Az értékesítés történhet magánúton vagy árverezésen is:

Magánúton történo értékesítés

Az adós saját hatáskörben is értékesítheti a lefoglalt tulajdont a lefoglalást követo egy hónapon belül. Ennek ellenére a tulajdon továbbra is át nem ruházható lesz. Az értékesítésébol származó bevétel a hitelezok felé jelentkezo tartozás kiegyenlítését szolgálja, akik ezt visszautasíthatják, ha nem találják elégségesnek.

Az értékesítés esetén az alábbi kettos feltételnek kell teljesülnie:

• az ár átadása egy meghatározott idon belül;
• annak elfogadása a hitelezo(k) részérol.

Megjegyzendo még, hogy az értékesítés nem hagyományos értékesítés szerint történik: a lefoglaló fél (értékesíto) és a tulajdont megszerzo harmadik fél (vevo) közötti megegyezés nem elegendo ahhoz, hogy megtörténhessen a jogcím átruházása (és ezenfelül a tulajdon vagy vagyontárgy kézbesítésének kötelezettsége).

A jogcím átruházása voltaképpen attól függ, hogy a vételárat egy hónapon belül átadják-e a hitelezoknek, illetve attól, hogy azt a hitelezok elfogadják-e, amelynek megállapítására tizenöt nap áll rendelkezésükre.

Megkülönböztetést kell tennünk két feltételezett helyzet között:

• ha a hitelezok visszautasítják az összeget, "az árverezés nem hajtható végre egy hónap eltelte elott";
• ha a hitelezok elfogadják az összeget, a vevo végrehajthatja a vételár átadását az adásvétel teljesítése érdekében. Ennek az átadásnak a lefoglalást kezdeményezo hitelezo (azaz az a hitelezo, akinek a kezdeményezésére történt a lefoglalás) érdekében eljáró bírósági tisztviselo kezébe kell jutnia. Ez az ár megfizetésének minosül. Ennek hatása az, hogy a tulajdonjogot átruházzák, a megorzot pedig a lefoglalt vagyontárgyak vevo számára történo kézbesítésével bízzák meg.

Elárverezés

Az elárverezés vagy végrehajtás során történo értékesítés nyilvános árverezésen történik a magánúton történo értékesítésre adott egy hónap idotartam leteltét követoen. Ezt az idotartamot tizenöt nappal lehet meghosszabbítani, hogy a hitelezok döntést hozhassanak a magánúton történo értékesítés során ajánlott ár elfogadásáról vagy visszautasításáról.

Végso elemzésben az elárverezésre csak másfél hónappal a lefoglalást követoen kerülhet sor.

Az értékesítést meg kell hirdetni. Ez jelentheti akár felhívások elhelyezését vagy a sajtóban feladott hirdetéseket is. A bírósági tisztviselonek tanúsítania kell, hogy ezek a közzétételek megfelelnek a rájuk vonatkozó eloírásoknak.

Az értékesítés vagy ott történik, ahol a tulajdont lefoglalták vagy egy aukciós teremben, illetve nyilvános piactéren - amelyik ezek közül a legalkalmasabb a vagyontárgyak legalacsonyabb költséggel történo értékesítésére. A lefoglalást kezdeményezo hitelezo választhatja ki az elárverezés helyét az értékesítést vezeto tisztviselo területi hatáskörére való tekintettel.

Az adóst legalább nyolc nappal a kijelölt dátum elott értesítik a nyilvános árverés dátumáról, idejérol és helyérol egy hagyományos levélben vagy más megfelelo úton.

Az értékesítést olyan tisztviselo vezeti, aki felhatalmazással rendelkezik ingó vagyon nyilvános árverésen történo értékesítésére.

A lefoglalt vagyontárgyak nyilvános árverésen a legtöbbet ajánló licitáló számára történo értékesítése céljából végrehajtandó eljárás a vagyontárgy odaítélése.

A vagyontárgyak nyilvános árverésen való értékesítése mindenki számára nyitva áll (kivéve az értékesítést végzo személyeket), aki a legjobb árat szeretné elérni. A lefoglalt vagyontárgyakat az árverésvezeto három felszólítása után legtöbbet ajánló licitálónak értékesítik.

Az értékesítés véget ér, amikor a vagyontárgyakért kapott vételár elegendo a lefoglalást kezdeményezo hitelezo felé tartozásként jelentkezo adósság, kamat és díjak visszafizetésére. Az ár készpénzben fizetendo.

Az értékesítésrol szóló okmány tartalmazza az értékesített vagyontárgyak leírását, az árverésen kínált összeget és a sikeres licitáló kereszt- és vezetéknevét.

A vagyontárgy odaítélése (lefoglalt vagyontárgyak elárverezése) során a jogcímet a vételár készpénzben történo megfizetésével ruházzák át.

Amennyiben a kifizetés nem teljesül, a vagyontárgyakat ismételten árverésre bocsátják (azaz egy második árverésre kerül sor, ha a sikeres licitáló nem teljesíti kötelezettségeit, például az ár megfizetését). Amennyiben alacsonyabb áron értékesítik újra ezeket a vagyontárgyakat, akkor a kötelezettségszego licitálónak meg kell fizetnie az általa ajánlott vételár és az újraértékesítéskor ajánlott vételár különbözetét.

5. Eljárásbeli tiltakozások

A kérelmek alapulhatnak a hitelezok, a harmadik fél vagy az adós tiltakozásán:

Eljárásbeli tiltakozás a hitelezok részérol

A hitelezok közbelépése olyan adóssal kapcsolatban, akit tájékoztattak a lefoglalási eljárás végrehajtásáról

A lefoglalást kezdeményezo hitelezo mellett más hitelezok is részt vehetnek az eljárásban. Az eljáráshoz való csatlakozáshoz a kívülálló hitelezoknek ellentmondási eljárást kell indítaniuk, amelyben ezeket a hitelezoket "ellentmondó hitelezoknek", míg a lefoglalást kezdeményezo hitelezot "elso lefoglalást kérvényezo hitelezonek" nevezik.

Az eljáráshoz való csatlakozáshoz az ellentmondó hitelezonek érvényesítheto jogcímmel kell rendelkeznie meghatározott és esedékes tartozásként jelentkezo összeg formájában (lásd 1. e-jegyzet). Az ellentmondás hatása, hogy az ellentmondó hitelezore a kezdeti eljárás státuszát ruházza át. Ennek ellenére továbbra is az elso lefoglalást kezdeményezo hitelezo folytatja le az eljárást.

Ellentmondók a vagyontárgyak lefoglalásáig csatlakozhatnak.

Ez a bírósági tisztviselo által készített eszközzel történik, amely megjelöli azt az érvényesítheto jogcímet, amely alapján az ellentmondás kialakult, és külön ismerteti a követelt összegeket, mind tokeösszeg, a költségek és a felhalmozódott kamat formájában, illetve a kamatlábat, ellenkezo esetben érvénytelennek tekintendo.

Az okiratot az elso lefoglalást kezdeményezo hitelezo számára küldik el, aki egyedül intézkedik az értékesítésrol saját nevében és az ellentmondó hitelezok nevében, akik részesülnek az értékesítés során szerzett vételárból.

Kiegészíto lefoglalás

Kiegészíto lefoglalást az elso lefoglalást kezdeményezo hitelezo vagy az ellentmondó hitelezo hajthat végre. A bírósági tisztviselo lefoglalás és értékesítés szabályainak megfeleloen elkészíti a jegyzéket. Ezt a jegyzéket az ellentmondás okirataként juttatják el, ha a kiegészíto lefoglalást az ellentmondás idején hajtják végre.

Ha az elso lefoglalást kezdeményezo hitelezo nem intézkedett az elárverezés részleteirol, akkor az ellentmondó hitelezo helyettesítheti az elso lefoglalást kezdeményezo hitelezot annak a lefoglalás és értékesítés végrehajtására való jogában. Az ellentmondó hitelezo értesítést küld az elso lefoglalást kezdeményezo hitelezonek, hogy tegye meg a szükséges lépéseket nyolc napon belül, amelynek nem teljesítése esetén az ellentmondó hitelezo a törvény erejénél fogva jogai gyakorlásában helyettesítheti az elso lefoglalást kezdeményezo hitelezot.

A lefoglalt vagyontárgyak kényszerített elárverezése nem történhet meg mindaddig, amíg a magánúton történo értékesítésre biztosított idotartam le nem telt. Az elso lefoglalás érvénytelensége nem gyakorol hatást a kiegészíto lefoglalásra.

A lefoglalástól vagy értékesítéstol (azaz az adós a vagyontárgyához fuzodo jogának gyakorlásának akadályozásától) való eltekintés egyedüli módja a végrehajtó bíró határozatának elérése vagy a lefoglalást kezdeményezo hitelezovel és az ellentmondó hitelezokkel való megegyezés lehet.

Eljárásbeli kérvények a harmadik fél részérol

A harmadik fél által benyújtott kérvények többnyire egy vagyontárgy feletti tulajdonjogra vonatkoznak. Ezek a kérvények felfüggesztik arra a vagyontárgya vonatkozóan az eljárást, amelyre utal egészen addig, amíg a végrehajtó bíró le nem zárja az ügyet.

A harmadik fél az alábbi két lépéssel vitathatja a lefoglalási és értékesítési eljárást:

• az "action en distraction" olyan intézkedés, amellyel a harmadik fél kérvényezi a bíróságtól, hogy tekintsen el egy tulajdon lefoglalásától, amelyre állítása szerint tulajdonjoggal bír.
• az "action en revendication" olyan intézkedés, amely egy személy tulajdonjogi címének létrehozását kérvényezi.

Eljárásbeli tiltakozások az adós részérol

A vagyontárgyak végrehajtás alá nem vonhatóságával kapcsolatos tiltakozás

A harmadik fél által benyújtott kérvényhez hasonlóan a végrehajtás alá nem vonhatóságra vonatkozó tiltakozás (lásd: le nem foglalható vagyontárgyak listája - 3. oldal) felfüggeszti az eljárást arra a vagyontárgyra, amelyre utal egészen addig, amíg a végrehajtó bíró le nem zárja az ügyet.

Az adós tiltakozást nyújthat be bizonyos vagyontárgyak végrehajtás alá nem vonhatóságára vonatkozóan a végrehajtó bíró elott a lefoglalási jegyzék eljuttatását követo egy hónapon belül,

Érvénytelenség

A lefoglalás által érintett adós kísérletet tehet a lefoglalás érvénytelenítésére. Az állított érvénytelenség formája (azaz egy jogi okirat hiba miatti érvénytelenítése) lehet a tartalmi hiba miatti érvénytelenség (például jogképesség hiánya) vagy formai hiba miatti érvénytelenség (például egy formai követelmény elmaradása).

Az érvénytelenség kérvényezése nem függeszti fel a lefoglalási eljárást, kivéve, ha a végrehajtó másképp határoz.

A materiális ingó tulajdon lefoglalásának érvénytelenítése magával vonja a kérdéses vagyontárgyak kezdeti lefoglalásától való eltekintést, amely ekkor ismét elérhetové válik. Ha az érvénytelenség bizonyos okiratokra vonatkozik, akkor az eljárás folytatódhat, kivéve az érvénytelenséghez kapcsolódó okiratokból eredo eljárásokat.

Mivel az érvénytelenségi kérvény nem felfüggeszto ereju, a vagyontárgyak árverésen történo értékesítése ennek ellenére végrehajtható marad. Megkülönböztetést kell tennünk két helyzet között:

• ha az érvénytelenítést az értékesítést követoen, de még a beszedett vételár kiosztása elott mondják ki, akkor az adós kérheti az értékesítésbol származó bevétel visszatérítését;
• ha az érvénytelenítést a vételár kiosztását követoen mondják ki, akkor a kifizetések visszatérítése követelheto a hitelezotol, ha az adósra valójában nem is volt kötelezo érvényu visszafizetendo tartozás. Ha azonban az érvénytelenítés a lefoglalás szabálytalansága miatt kerül kimondásra, akkor az adós jogorvoslatot kérhet a lefoglalást kezdeményezo hitelezovel szemben.

Saisie-apprehension - kötelezettség teljesítésének kieszközölése lefoglalással

A saisie-apprehension végrehajtási intézkedés, amely lehetové teszi az ingó tulajdonra jogcímmel rendelkezo hitelezo számára, hogy adósától ezt az ingó tulajdont visszaszerezze érvényesítheto jogcím vagy bírósági határozat alapján.

Meghatározás

Ez a polgárjogi eljárás arra használható fel, hogy egy hitelezo kieszközölje adósa részérol ingó tulajdonának átadását vagy visszajuttatását, érvényesítheto jogcím vagy bírósági határozat alapján foganatosított lefoglalás útján.

A lefoglalás menete

A lefoglalási eljárás az adóssal szemben vagy az adós helyett a kérdéses vagyontárgyat megorzo harmadik féllel szemben hajtható végre.

Általában felszólítás vagy hivatalos értesítést küldenek a vagyontárgy átadására vagy visszajuttatására attól függoen, hogy az eljárást az adóssal vagy a vagyontárgyat az adós helyett megorzo harmadik féllel szemben érvényesítik. Ezt az okiratot a lefoglalás intézésével megbízott bírósági tisztviselo készíti el.

A bírósági tisztviselo emellett elkészíti a lefoglalási jegyzéket is.

Amikor a lefoglalási eljárást végrehajtották, a lefoglalt vagyontárgyakat eljuttatják a hitelezohöz.

Ezt az eljárást az 1991. július 9-i törvény 56. cikkely és az 1992. július 31-i rendelet 139-154. cikkelyei szabályozzák.

Az eljárás az adós személyével szemben (1) vagy az adós helyett a vonatkozó vagyontárgyat megorzo harmadik féllel szemben (2) indítható.

1. Saisie-apprehension - lefoglalás vagy visszajuttatás kieszközölése érdekében történo lefoglalás személyesen az adóssal szemben

A kifizetésért felelo személy számára utasítást küldenek a vagyontárgyak átadására vagy visszajuttatására.

Ez a felszólítás tartalmazza az 1992. július 31-i rendelet 141. cikkelyében meghatározottakat (a visszajuttatás igénylésének alapját képezo érvényesítheto jogcím megnevezése, annak kijelentése, hogy a személy nyolc napon belül köteles leszállítani a megjelölt vagyontárgyat a meghatározott körülmények szerint stb.), ellenkezo esetben érvénytelennek tekintendo.

A vagyontárgyakat akár önként, akár lefoglalást követoen adják át, el kell készíteni a vagyontárgy részletes leírását tartalmazó okiratot. Ezt a lefoglalás intézésével megbízott bírósági tisztviselo által készített okiratot arra lehet használni, hogy feljegyezzék benne a tulajdontárgy állapotát és visszajuttatásának idopontját.

Ha a vagyontárgyat azért foglalták le, hogy tulajdonosa számára átadható legyen, akkor az önkéntes átadásról vagy a lefoglalásról szóló jegyzék egy másolatát kell továbbítani vagy átvételi értesítéssel küldött ajánlott levéllel kell eljuttatni annak a személynek, aki az érvényesítheto jogcím alapján átadja vagy visszajuttatja a vagyontárgyat.

2. Ingó tulajdon lefoglalása harmadik féltol átadásának kieszközölése érdekében

Amennyiben egy vagyontárgyat egy harmadik fél oriz meg, akkor a hitelezo kérésére közvetlenül egy bírósági tisztviselonek hivatalos felszólítást kell küldenie részére.

A "sommation" az adósnak címzett hivatalos felszólítás a kötelezettségeinek teljesítésére, és lefektetve azt, hogy nem teljesítés esetén milyen következményekkel kell számolnia.

Ennek a hivatalos felszólításnak tartalmaznia kell az 1992. július 31-i rendelet 146. cikkelyében meghatározott információkat.

A hivatalos felszólítás harmadik fél számára történt eljuttatását követoen felszólítást küldenek az adós részére is, átvételi elismervénnyel küldött ajánlott levél formájában.

Amennyiben a harmadik fél nem adja át a vagyontárgyat önként a meghatározott idon belül, akkor a hitelezo kérvényezheti a harmadik fél székhelyén joghatósággal rendelkezo végrehajtó bírót egy felszólítás kiadására, amely elrendeli, hogy a harmadik fél adja át a vagyontárgyat.

A hitelezonek a hivatalos felszólítást követoen egy hónapon belül kérvényeznie kell ezt, máskülönben elévül az ügy.

A bírósági tisztviselo ekkor megkezdheti a vagyontárgy lefoglalását a végrehajtó bíró által írt, a vagyontárgyat a hitelezohöz visszarendelo határozat bemutatásával. A lefoglalás hivatalos jegyzékét elkészítik, és a jegyzék másolatát átvételi elismervénnyel küldött ajánlott levél formájában eljuttatják a harmadik fél részére.

3. Lefoglalás az átadás kieszközölésére, érvényesítheto jogcím hiányában

Minden polgárjogi eljáráshoz hasonlóan a kötelezettség kieszközölése érdekében tett lefoglalás alapvetoen nem hajtható végre érvényesítheto jogcím nélkül. Ennek ellenére e végrehajtási eljárás egyedi jellegét az adja, hogy a hitelezo érvényesítheto jogcím nélkül is kezdeményezheti azt a végrehajtó bírónál, ennek hiányában történo jogorvoslat címén.

Eszerint, ha a kérvényezo nem rendelkezik érvényesítheto jogcímmel, akkor is benyújthatja kérvényét az adós székhelyén illetékes végrehajtó bírónak, hogy elrendelje a kérdéses ingó tulajdon átadását vagy visszajuttatását.

A kérvénynek tartalmaznia kell az átadandó vagyontárgy megnevezését, ellenben a kérvény nem fogadható el. Minden dokumentum, amely ezt a kérvényt támasztja alá, csatolandó a kérvényhez.

A rendelet, amely hivatalos felszólítást tartalmaz a vagyontárgy átadására vagy visszajuttatására, az eljuttatásért felelos fél számára juttatandó el, amelyben értesítik arról, hogy a megjelölt vagyontárgyat a saját költségén a meghatározott helyre és állapotban szállítsa el tizenöt napon belül, vagy ha a vagyontárgy megorzoje védelmi alappal rendelkezik, akkor tiltakozást nyújthat be rendeletet kibocsátó végrehajtó bíró hivatalánál.

Amennyiben nem történik tiltakozás tizenöt napon belül, akkor a hitelezo a bírói hivatalhoz járulhat a végrehajtási határozat elfogadásáért.

A vagyontárgyat ekkor személyesen lefoglalják az átadásra kötelezett féltol.

Ki kell emelni, hogy azon vagyontárgyak lefoglalására is létezik eljárás, amelyeket páncélszekrényben helyeztek el. Ezt az 1992. július 31-i rendelet 275-277. cikkelyei szabályozzák.

Gépjármuvek lefoglalása

A gépjármuvek lefoglalása két típusú eljárást foglal magában:

Bejelentés a prefektúrának

E végrehajtási intézkedés célja, hogy az adóst megfossza a gépjármujével való rendelkezés jogától, különösképp, hogy megakadályozza annak eladását. Ez akkor hasznos lépés, ha a jármu helyét nem lehet azonosítani.

A jármu rögzítése

Az eljárás célja, hogy a jármuvel ne lehessen távozni. Ezt az intézkedést általában a jármu egy kötelezettség teljesítésének kieszközölése érdekében történo lefoglalása vagy elkobzása elott szokás végrehajtani. Erre foként akkor van szükség, amikor a jármu helyét beazonosították.

A gépjármuvek lefoglalásának két eljárástípusa együttesen áll fenn: a prefektúrának való bejelentés és a jármu rögzítése.

E két eljárást nem ugyanazon cél érdekében hajtják végre, és annak eldöntése, hogy melyik alkalmazandó, a hitelezo által kijelölt céltól függ.

Bejelentés a prefektúrának:

az eljárás célja annak megakadályozása, hogy az adós megszabadulhasson a jármutol, úgy, hogy a prefektúra számára ismertté teszik a tényállást. Ennek eredményeként megtiltja a prefektúrának a forgalmi engedély kiadását. A bejelentési eljárás két évig marad érvényben.

Ez akkor célravezeto, ha a jármu helye nem határozható meg.

A jármu rögzítése:

a jármu a bírósági tisztviseloen keresztül rögzítheto, aki rögzítési jegyzéket készít.

Ez a jegyzék egyenértéku a lefoglalásról szóló jegyzékkel; ennek megfeleloen a jármuvet át nem ruházhatóvá teszi, és így nem értékesítheto és nem használható biztosítékként hitelfelvételhez.

Ezután attól függoen, hogy a hitelezo vissza kívánja-e kapni a jármuvet vagy intézkedik értékesítésérol, a lefoglalási eljárást az értékesítés céljából hajtják végre, illetve az adós kötelezettségének teljesítése érdekében történik a lefoglalás.

Ezt az eljárást az 1991. július 9-i törvény 57-58. cikkelyei és az 1992. július 31-i rendelet 164-177. cikkelyei szabályozzák.

A hitelezo két különbözo eljárás közül választhat: a prefektúrának való bejelentés (a) és a jármu rögzítése (b).

1. Bejelentés a prefektúrának

E végrehajtási intézkedés célja, hogy az adóst megfossza a gépjármujével való rendelkezés jogától, különösképp, hogy megakadályozza annak eladását. Ez akkor hasznos lépés, ha a jármu helyét nem lehet azonosítani.

A bírósági tisztviselo érvényesítheto jogcímre hivatkozva eljuttatja a bejelentést a Département (francia területi ügyosztály) azon prefektúrájának, ahová a jármuvet bejegyezték. A jogcím egy másolatát a Département prefektúrájának értesítését követoen nyolc napon belül el kell juttatni az adós számára.

A bejelentés megakadályozza, hogy a prefektúra forgalmi engedélyt állítson ki a kérdéses jármure.

A bejelentési eljárás az adóssal szemben érvényesíti a lefoglalást, így a jármu át nem ruházhatóvá válik (a jármu nem értékesítheto vagy használható biztosítékként hitelfelvételhez).

A prefektúrának történo bejelentés kétéves (megújuló) idoszakig marad hatályban. Mindemellett ez az eljárás nem érinti egy zálogbirtokos hitelezo jogait (azaz az a hitelezo, akinek a követelését zálog biztosítja).

2. A jármu rögzítése

Az eljárás célja, hogy a jármuvel ne lehessen távozni. Ezt az intézkedést általában a jármu egy kötelezettség teljesítésének kieszközölése érdekében történo lefoglalása vagy elkobzása elott szokás végrehajtani. Erre foként akkor van szükség, amikor a jármu helyét beazonosították.

A bírósági tisztviselo lefoglalhatja az adós jármuvét annak lelohelyén való rögzítésével, azonban semmi esetben sem a jármuben történo károkozással.

Ehhez a bírósági hivatali személynek rögzítési jegyzéket kell készítenie, amely megjelöli az intézkedést indokoló érvényesítheto jogcímet, a jármu leírását, valamint a rögzítés idopontját és helyét.

A jármu rögzítéséhez használt eszközön jól láthatóan fel kell tüntetni a bírósági tisztviselo telefonszámát.

Ha a jármuvet az adós vagy a jármuvet az adós helyett megorzo harmadik fél által lakott épületben lefolytatandó értékesítés céljából való lefoglalás érdekében rögzítik, akkor a lefoglalásra és értékesítésre vonatkozó szabályokkal megegyezo módon kell eljárni (lásd ??. oldal - ingó tulajdon lefoglalása és értékesítése).

Egyéb esetekben a bírósági tisztviselo rögzítési jegyzéket készít.

Amennyiben a jármuvet az adós személyes jelenléte nélkül hajtották végre, akkor a bírósági tisztviselo a rögzítés napján errol egy az adós tartózkodási vagy lakcímére küldött egyszeru levél formájában értesíti az adóst.

A rögzítés lefoglalást jelent, amely által a jármu a tulajdonosa birtokában maradva át nem ruházható; a tulajdonos marad továbbra is a megorzoje.

Az eljárást követo fejlemények az eljárás kezdeményezésének céljától függenek:

Pénzösszeg megfizetése

Ha a jármuvet azért rögzítették, hogy pénzösszeg kifizetését eszközöljék ki, akkor a bírósági tisztviselo hivatalos felszólítást küld az adósnak a rögzítést követo nyolc napon belül történo kifizetésre.

Amennyiben az adós ennek nem felel meg, akkor a jármuvet az ingó tulajdonok lefoglalása és értékesítése eljárásnak megfeleloen értékesítik (lásd ??. oldal - lefoglalás és értékesítés tartozás kiegyenlítésére), hacsak a végrehajtó bíró nem határozott valamely tiltakozás javára.

A jármu átadása tulajdonosa részére

Amennyiben a jármuvet azzal a céllal rögzítették, hogy visszajuttassák azt tulajdonosa számára, akkor bírósági tisztviselo felszólítást küld az átadással felelos személy számára a jármu a rögzítését követo nyolc napon belüli átadására.

Amennyiben az adós nem teljesíti ezt a felszólítást, akkor a jármuvet az adós költségén lefoglalják és elszállítják a tulajdonosa számára, a kötelezettség teljesítésének kieszközlése érdekében történo lefoglalás eljárási szabályai szerint (saisie-appréhension).

Átadás zálogbirtokos hitelezo számára

Amennyiben a jármuvet azzal a céllal rögzítették, hogy egy zálogbirtokos hitelezo számára átadhassák (azaz olyan hitelezo, aki követelését személyi tulajdonnak a kötelezettség biztosítékaként történo odaadásával biztosította), akkor a bírósági tisztviselo a rögzítést követo nyolc napon belül felszólítást küld a jármu átadására, amelyben feltünteti, hogy amennyiben nem erre nem kerül sor, akkor a jármuvet saját költségén fogják eljuttatni a zálogbirtokos hitelezo számára.

Páncélszekrényben elhelyezett vagyontárgyak lefoglalása és értékesítése

A páncélszekrényben elhelyezett ingó vagyontárgyak lefoglalása és értékesítése olyan eljárás, amely során a hitelezo intézkedik egy vagy több, az adósa birtokában álló, páncélszekrényben elhelyezett materiális ingó tulajdontárgy értékesítésérol, hogy az értékesítésbol származó bevételbol visszanyerhesse a felé tartozásként jelentkezo összeget.

Meghatározás:

A páncélszekrényben elhelyezett vagyontárgyak értékesítési céllal történo lefoglalása a lefoglalás speciális formáját képezi, amely lehetové teszi a hitelezo számára, hogy adósa széfben elhelyezett vagyontárgyait értékesíthesse és kifizetést eszközöljön a vételárukból.

A lefoglalás menete

A páncélszekrényben elhelyezett vagyontárgyak lefoglalásának eljárása során a bírósági tisztviselo felszólítást küld a széf harmadik fél tulajdonosának (bank, hotel stb.). Ez a lefoglalás átmeneti. Hatása a páncélszekrényhez való a bírósági tisztviselo jelenléte nélküli hozzáférés megakadályozása.

Végso lefoglalást akkor hajtanak végre, amikor a bírósági tisztviselo az adósnak megküldött hivatalos felszólítás kézbesítését követoen felnyittatja a széfet. Ezen eljárás során a bírósági tisztviselo leltárt készít a páncélszekrényben elhelyezett vagyontárgyakról, és megállapítja, hogy azok fedezik-e a lefoglalás célértékét.

A lefoglalás utáni fejlemények

A lefoglalási eljárás végrehajtását követoen az adóst tájékoztatják arról, hogy lehetosége van a lefoglalt vagyontárgyak magánúton történo értékesítésére (saját hatáskörben). Amennyiben erre nem kerül sor, akkor azokat kényszerített elárverezésen (nyilvános árverés) értékesítik.

A páncélszekrénybe helyezett ingó tulajdonok lefoglalását az 1992. július 31-i rendelet 226-282. cikkelyei szabályozzák.

A lefoglalás a bírósági tisztviselo felszólítását követoen a páncélszekrény harmadik fél tulajdonosán keresztül történik; a megküldött felszólításnak tartalmaznia kell az 1992. július 31-i rendelet 266. cikkelye által lefektetett részleteket, ellenben érvénytelennek tekintendo. Ebben a szakaszban a lefoglalás csak átmeneti jellegu, és csak azt a célt szolgálja, hogy a páncélszekrényhez ne lehessen hozzáférni a bírósági tisztviselo jelenléte nélkül. Ez az eljárás a páncélszekrényben található minden tárgyra vonatkozik, függetlenül attól, hogy egyes tárgyak lefoglalhatók-e vagy sem.

Az eljárás célja, hogy az adós elé akadályt görgessen a páncélszekrényben elhelyezett tárgyak elvitelében. Véglegesítésre a széf bírósági tisztviselo által történo felnyitásának idopontjában kerül sor, aki leltárt készít, és tételesen felsorolja a lefoglalandó és a le nem foglalandó vagyontárgyakat.

A páncélszekrényt pecséttel lehet ellátni.

A lefoglalási jegyzéket követo elso munkanapon az adós részére fizetési felszólítást adnak ki. A felszólításnak az 1992. július 31-i rendelet 268. cikkelyében meghatározott információkat kell tartalmaznia.

A páncélszekrény nem nyitható fel addig, amíg a fizetési felszólítás kiadásától számított tizenöt nap el nem telt. A lefoglalás ebben a szakaszban válik véglegessé.

Amennyiben az adós nincs személyesen jelen, akkor kényszerített felnyitásra kerül sor a páncélszekrény tulajdonosának vagy meghatalmazottjának jelenlétében. A felnyitás költségeit a lefoglalást kezdeményezo hitelezo vállalja.

Amennyiben a páncélszekrényt felnyitják, a benne található vagyontárgyakról részletes leírással leltár készül. Ha az adós személyesen jelen van, akkor a leltár csak a lefoglalt vagyontárgyakra korlátozódik, amelyeket azonnali hatállyal eltávolítanak, és azokat bírósági tisztviselo békés megegyezés vagy a végrehajtó bíró általi határozat útján kijelölt gondnok orizetébe helyezik.

Amennyiben az adós nincs jelen, a leltár a széfben fellelheto összes vagyontárgyat tartalmazza. A lefoglalásra kerülo vagyontárgyakat a bírósági tisztviselo azonnali hatállyal eltávolítja, és azokat a kijelölt gondnok orizetébe helyezi.

A le nem foglalt vagyontárgyak a harmadik fél - aki a páncélszekrény gondnoka vagy a végrehajtó bíró által kijelölt gondnok - orizetébe kerülnek.

A gondnok az adós kérvényezésére kötelezoen átadja ezeket a vagyontárgyakat. A bírósági tisztviselo fényképet készít a páncélszekrénybol eltávolított tárgyakról, valamint jegyzéket készít az eljárásról.

Az adóst figyelmeztetik arra, hogy egy hónap áll rendelkezésére a vagyontárgyak értékesítésére, és amennyiben ennek nem tesz eleget, akkor kényszerített elárverezés útján kerül sor azok értékesítésére.

A kényszerített elárverezést az 1992. július 31-i rendelet 110-116. cikkelyeiben lefektettek szerint kell végrehajtani.

Betakarítatlan termény lefoglalása

A betakarítatlan termények lefoglalása az ingó tulajdonok lefoglalásának speciális formája, amely során a hitelezo lefoglalja az adós terményét (amelynek o a tulajdonosa), hogy értékesítse, hogy ezáltal az eladásból származó bevételbol visszanyerhesse a felé tartozásként jelentkezo összeget.

Ezt az eljárást az 1992. július 31-i rendelet 134-138. cikkelyei szabályozzák.

Az álló vagy betakarítatlan termények természetes vagy ipari termények, amelyek ingó vagyontárgyakká alakíthatók (például alma).

A jogi értelmezés szerint ugyan a betakarítatlan termény ingatlan tulajdon természetu annak lefoglalásakor, mégis az ingó tulajdontárgyak lefoglalásával megegyezo eljárási rendszer vonatkozik rá (a jog szerint meubles par anticipation státusz élveznek, mivel a termoföldtol való elválasztásuktól kezdve ingóvá válnak).

A hitelezonek érvényesítheto jogcímmel kell rendelkeznie, amelynek az adóssal szemben meghatározott és esedékes összeg formájában kell jelentkeznie. A hitelezo adósának kell a termény tulajdonosának lennie.

A lefoglalást a szokványos beérési idoszak elott hat héttel kell végrehajtani.

A bírósági tisztviselo készíti el a lefoglalási jegyzéket, amely tartalmazza a 94. cikkelyben felsorolt részleteket a törvényszöveg 2. szakaszában felsorolt részletek kivételével, amelyeket a terménynek helyet adó termoföld leírása helyettesít, annak kiegészítve területével, elhelyezkedésével és a termék jellegének megjelölésével (az 1992. július 31-i rendelet 135. cikkelye), ellenkezo esetben érvénytelennek tekintendo.

A terményt az adós gondjára bízzák, aki egyben annak megorzojévé válik. A lefoglalást kezdeményezo hitelezo kérésére azonban a végrehajtó bíró kijelölhet egy termelésvezetot azok kitermelésére.

Az értékesítést a terményhez legközelebb eso városházán és a piactéren hirdetik ki az 1992. július 31-i rendelet 137. cikkelye értelmében.

Az értékesítésre a termény lelohelyén vagy a legközelebbi piactéren kerül sor.

Szószedet

• Action en répétition de l'indu - indokolatlan kifizetések visszaszerzése: intézkedés, amely lehetové teszi, hogy egy olyan személy, aki tartozás nélkül fizetett ki egy összeget, jogi úton térítse vissza a fogadó féltol a kérdéses összeget
• Adjudicataire - legtöbbet ajánló licitáló: a lefoglalt és árverésre bocsátott vagyontárgyakat megszerzo fél
• Adjudication - lefoglalt vagyontárgyak elárverezése: a lefoglalt vagyontárgy nyilvános árverésen a legtöbbet ajánló licitáló számára történo értékesítése
• Bien immeuble (vagy immobilier) - Ingatlan tulajdon (vagy ingatlanvagyon): olyan tulajdon, amely természeténél fogva nem mozdítható
• Bien indisponible - át nem ruházható tulajdon: olyan tárgy, amely hitelfelvételhez nem adható tovább vagy használható fel biztosítékként
• Bien meuble (vagy mobilier) - ingó tulajdon (vagy ingóvagyon): fizikai valójában létezo vagyon, amely mozdítható
• Caducité - elévülés: kezdetben érvényes intézkedés, amelynek teljes hatályba lépése egy soron következo intézkedéstol függött, amelyet azonban nem hajtottak végre
• Créancier gagiste - zálogbirtokos hitelezo: olyan hitelezo, aki záloggal biztosította követelését (a zálog egy garancia, amelynek alapját egy materiális ingó tulajdon képezi)
• Créanciers opposant - ellentmondó hitelezok: az adós minden, lefoglalást kezdeményezo hitelezon kívüli hitelezoje
• Créancier saisissant - lefoglalást kezdeményezo hitelezo: a lefoglalás végrehajtását kezdeményezo hitelezo
• Domicile élu - értesítési cím: az a cím, amelyen egy személy ismerten tartózkodik, és ahová a folyamatra vonatkozó értesítések küldhetok
• Domicile réel - állandó lakcím: egy személy tényleges állandó lakhelye
• Folle enchère - felelotlen ajánlattétel: egy árverésen tett sikeres ajánlattétel, amelynek késobb a licitáló nem tesz eleget (az árverésen ajánlott vételár ki nem fizetése). Az ilyen személyt felelotlen ajánlattevonek nevezik
• Immeubles par destination - ingatlanhoz csatolt ingó tulajdonok: olyan vagyontárgyak, amelyek a törvény értelmében ingatlanok, mivel tartósan egy ingatlanhoz csatolhatók, vagy azokat az ingatlanban való használatra szánták
• Immeuble à perpetuelle demeure - tartós berendezési tárgy: olyan ingó vagyontárgy, amelyet fizikailag egy ingatlan tulajdonhoz csatoltak, és nem távolítható el károkozás nélkül
• Irrecevabilité - elfogadhatatlanság: jogi eljárásra kello jogalappal, érdekkel vagy jogkörrel nem rendelkezo személy által benyújtott követelés esetén életbe lépo körülmény
• Mainlevée - eltekintés: egy jogi akadálytól, intézkedés végrehajtásától vagy joggyakorlástól való eltekintés vagy annak visszavonása
• Meubles incorporels - immateriális személyes tulajdon: fizikai valójában nem létezo tulajdon, azaz immateriális tulajdon
• Meubles par anticipation - várhatóan ingóvá váló tulajdonok: olyan ingatlan vagyontárgyak, amelyeket még nem választottak el a termoföldtol, azonban idovel ingó tulajdonokká válnak, és ekként kezelendok
• Moratoire - késedelmi büntetés: jóvátétel a kötelezettség teljesítésében történt késedelem okozta megkárosításért (pl. késedelmi kamat)
• Nullité - Érvénytelenség: formai hiba (például formai követelmény elmaradása) vagy tartalmi hiba (locus standi hiánya vagy jogképesség hiánya a bírósági eljárásban való részvételre) miatt bekövetkezo jogi körülmény
• Opposition - harmadik fél hitelezok ellentmondása: olyan eljárás, amely lehetové teszi egy adott adós más hitelezoi számára, hogy csatlakozzanak egy, a lefoglalást kezdeményezo hitelezo által indított eljáráshoz, hogy részesülhessenek a lefoglalásból származó bevételbol, vagy erosítsék a lefoglalandó tulajdont további vagyontárgyak belefoglalásával
• Elévülés: olyan jogszerzési vagy joggyakorlási mód, amelyre egy adott idoszak leteltével van lehetoség
• Saisissabilité - lefoglalhatóság: egy vagyontárgy lefoglalhatóságára vonatkozó természete
• Signification - kézbesítés: hivatalos felszólítás kiküldése egy bírósági tisztviselo részérol, amely egy, az eljáráshoz kapcsolódó dokumentum címzettje számára történo kézbesítését foglalja magában
• Sommation - hivatalos felszólítás: az adósnak címzett dokumentum, amely kötelezettségeinek teljesítésére utasítja, és megjelöli a nem teljesítéssel járó következményeket
• Helyettesítés : hitelezo számára elérheto lehetoség egy másik, hanyag hitelezo helyettesítésére a végrehajtási eljárásban