Lefoglalás

A lefoglalás egy biztosítási végrehajtási eljárás, amelynek keretében azok az ingóságok, amelyek nincsenek az adós birtokában, lefoglalásra kerülnek, illetve a bizonyított vagy fennálló adósság biztosítása vagy pedig az adósság végrehajtása érdekében.^[1] A biztosítási végrehajtási eljárási törvény szerzője, J. Graham Stewart (1898) a franciáktól kölcsönözte ezt a rendelkezést. A skót jog így a római jogból vette át az alapokat, miszerint az éber hitelező, aki először intézi a lefoglalást - jóllehet a végzést vagy a döntést nem elsőként kapta meg - előjoggal rendelkezik.^[2] A biztosítási végrehajtási eljárást az adós mindenfajta ingóságával szemben alkalmazzák - legyen az anyagi vagy szellemi dolog -, egy harmadik fél kezében; ez alól kivételt képeznek az adós munkáltatójának kezében realizálódó jövedelmek, amelyekre a jövedelem-lefoglalás és az aktuális karbantartás-lefoglalás különleges eljárásai vonatkoznak.^[3]

A lefoglalást így meg kell említeni a 3. e-jegyzetben is, az anyagi ingóságokra vonatkozó mellékletben. (Egy régi skót szokás, hogy például a hajókat dologi eszközként csatolják a lefoglaláshoz.) Ám az adós szellemi ingóságaival szemben megindított lefoglalás messze legpraktikusabb alkalmazási módja az adós harmadik felek felé történő tartozása. Három különböző félre van szükség: a lefoglalóra (hitelező), a lefoglaltra (a harmadik fél, aki ennek a hitelező adósának az adósa) és a közös adós (adós). Az alanyok lefoglalható dolgai teljesen szellemi jellegűek lehetnek, amikor a próba végső soron a lefoglalt azon kötelezettségéről szól, hogy az elszámolással tartozik az adósnak bizonyos tulajdonért.

Általános szabályként elmondható, hogy a lefoglalás érvényességéhez szükséges, hogy annak a személynek, akinek a kezét használni kell, ténylegesen rendelkeznie kell azokkal a pénzösszegekkel vagy árukkal, amelyekre a közös adós jogosult. Azonban az a jog, amely alapján a közös adós jogosult elszámolásra hívni a felet, lefoglalható lehet annak a félnek a kezében, aki köteles elszámolni, jóllehet előfordulhat, hogy ez utóbbi a lefoglalás idején nem rendelkezik semmilyen pénzösszeggel vagy áruval.^[4]

Lefoglalás függő helyzetben

Ideiglenes és biztonsági intézkedésként a biztosítási végrehajtási eljárás az intézkedéstől függően egy határidős lefoglalás. Érdekességképp, ez a biztosítási végrehajtási eljárás legkorábbi formája: eredetileg minden esetben ezt használták első lépésként arra, hogy az alperest arra kötelezzék a bíróságon, hogy eleget tegyen a döntésnek.^[5] Az alábbi idézet Lord Kames a „History of Process in Absence” (1758) c. írásából származik, amely azt mutatja meg, hogy a távoli múltban az ingóságok lefoglalása minden polgári peres ügynek az alapját képezte:

Skóciában eredetileg még polgári peres ügyekben sem próbáltak meg távolmaradás [vagyis, ha az alperes nem jelent meg a bíróságon] esetén többet, mint amit az angolok jelenleg is csinálnak. Az alperest az ingóságainak lefoglalásával kényszerítették arra, hogy megjelenjen; ez a lefoglalás megszűnt, miután megfizette az óvadékot a bíróságon. Ha továbbra is makacskodott, és nem fizette meg az óvadékot, akkor a lefoglalt áruk átkerültek a felpereshez, amelyek egészen addig az ő tulajdonában maradtak, míg a tulajdonos nem volt hajlandó megjelenni a bíróságon.^[6]

Visszatérve a jelenbe, a lefoglalási biztosíték olyan esetekben alkalmazható, ahol az intézkedés során arra jutnak, hogy az összeg kifizetése más módon kell, hogy történjen, mint kiadások formájában. Ez a legfelsőbb polgári peres bíróság számára áll rendelkezésre, minden sheriff bíróságon, bármilyen értékű követelések esetén.

A biztosításhoz egy különleges indítványt kell benyújtani a bírósághoz. Ezt a bíróság jóváhagyhatja vagy végrehajthatja az adós előzetes tájékoztatása nélkül is, amennyiben (a) a hitelező első látásra helytálló jogcímen kéri ezt; (b) valós és tetemes kockázata van annak, hogy a hitelező által kért intézkedés meghiúsul amiatt, hogy (i) az adós fizetésképtelen vagy a fizetésképtelenség szélén áll; vagy (ii) fennáll annak valószínűsége, hogy az adós eltávolítja, megszabadul, teher alá helyezi, eltitkolja vagy más módon eltűnteti vagyonának egy részét vagy egészét. A hitelezőnek kell bizonyítania a bíróság előtt, hogy ezen biztosítás jóváhagyására szükség van. Ha a bíróság anélkül hagyja jóvá a biztosítást, hogy előtte meghallgatást tartana az indítványról, akkor a későbbiekben meghallgatást kell tartani, vagy korlátozni kell a lefoglalást függőségi alapon, a hitelezőt pedig arra kötelezik, hogy tájékoztassa az adóst és minden olyan személyt a bíróságon való megjelenésről, aki érdekelt az ügyben.^[7]

A függőségi lefoglalás ütemterve előre meg van határozva. Ezt egy hivatalos bírósági személynek kell szolgáltatnia: vagy egy küldöncnek, ha a biztosítás a legfelsőbb bíróságtól érkezik vagy pedig sheriff bírósági intézkedés esetén egy sheriffnek. Szinte mindig,^[8] a lefoglalás ütemtervét a küldönc kézbesíti egy tanú jelenlétében, aki lefoglaltként cselekszik a harmadik fél felé.

A nyomtatvány leírja a biztosítékot és pontos utasításokat a lefoglalt számára. Feltűntetésre kerül rajta a lefoglalandó összeg a védett minimum egyenlegen felül. Ez a védett összeg jelenleg 415 £-ban van meghatározva; ez arra az esetre vonatkozik, ha az adós lefoglalandó vagyona „bankban vagy más pénzintézetnél található”, amennyiben az adós egy magánszemély - nem vonatkozik azonban arra az esetre, ha a számlát kereskedelmi számlaként kezeli az adós. 415 £ felett minden lefoglalásra kerül a megadott képlet szerint: „a lefoglalandó tétel (i) az az összeg, amely meghaladja a védett minimum egyenleget, amit alkalmazhatóság esetén többé kevésbé Önnek (az adós neve) vagy bármely más személynek kell megfizetnie az ő nevében [vagy annak vagy azok nevében]; és (ii) minden Ön kezében lévő ingóság, mely az említett félhez (adóshoz) tartozik, az Ön kezében marad lefoglalva mindaddig, amíg azok el nem jutnak a (hitelezőhöz), vagy amíg a bíróság további döntést nem hoz.”

A következő jegyzet egy fontos újítást hoz az eljárásba, amely alapján a lefoglaltra nagyobb felelősség hárul: „Önnek ezenkívül a lefoglalás végrehajtásának napjától számított három héten belül közölnie kell a hitelezővel a lefoglalt eszközök és/vagy ingóságok jellegét és értékét. Ezt a közlést a következő helyen meghatározott formában kell megtenni: […] Amennyiben nem tesz eleget ezen kötelezettségének, úgy ez az adósokra vonatkozó 1987-es skót törvények 73G szakasza alapján engedetlenségnek számít a bírói intézkedéssel szemben.”

A hitelező jogosult a biztosíték megszerzésével és a lefoglalás végrehajtásával kapcsolatban felmerülő költségek megtérítésére, hacsak a bíróság arra az eredményre nem jut, hogy a hitelező nem ésszerűen járt el a biztosítékra vonatkozó indítványában.

Ha a lefoglalást végző hitelező ezután végül megkapja az engedélyt, a hitelezőnek minél hamarabb el kell juttatnia egy példányt a lefoglaltnak erről a döntésről. Ez a forma (amit a hitelező vagy a hitelező ügyvédje látott el kézjegyével, nem pedig a bírósági tisztviselő) fontos utasításokat tartalmaz a lefoglalt számára - amely része a 2009-ben bevezetett, a lefoglalásra vonatkozó reformoknak: „Ezennel kötelezzük Önt arra, hogy a jelen naptól számított 14 héten belül (vagy hamarabb, amennyiben az utasítás [amit az adós hagyott jóvá] másképp nem rendelkezik) átadja a hitelezőnek minimum - (a) a lefoglaláshoz mellékelt összeget; (b) azt az összeget, amivel Ön tartozik az adósnak; vagy (c) azt az összeget, […] amely az adósokra vonatkozó 1987-es skót törvények 73K(c) szakasza szerint került kiszámításra.” Ez az összeg (b) a következőkből tevődik össze: (i) az alapösszeg; (ii) az adósnak felróható minden bírósági költség; (iii) a lefoglalás végrehajtásának költségei; és (iv) az alapösszeg kamata. Ezenkívül bizonyos körülmények esetén a lefoglalás végrehajtásának költségeire is felszámítható kamat. Ennek az automatikus pénzátadásnak meg kell történnie a lefoglalt részéről a hitelező felé, hacsak az adós vagy a lefoglalt és egy minősített harmadik fél nem nyújt be fellebbezést a sheriff bíróságra - vagy ha a lefoglalás más módon érvényét nem veszti. Fellebbezés esetén a bíróság egy meghallgatás után hoz döntést.

A lefoglalás végrehajtásban

A lefoglalások többsége azonban nem intézkedésfüggő, hanem vagy bírósági határozat, illetve adóslevél alapján kerül végrehajtásra, a Books of Council and Session vagy a sheriff bírósági könyvekben regisztrált végrehajtás szerint. Azt a rendeleti kategóriát kivéve, amely tartalmazza a skót adó- és vámhivatal és a skót helyi önkormányzati hivatalok számára garantált biztosítékok összegzését, a hitelező, aki megszerezte e rendelet vagy az adóslevél kivonatát, azonnal arra utasíthatja valamely bírósági tisztviselőt, hogy végrehajtsa a lefoglalást bármiféle előzmény nélkül.

A bankon elvégzett lefoglalási ütemterv alapján minden utasítást el kell juttatni a lefoglalt számára, amely fentebb már leírásra került a függőségi lefoglalással kapcsolatban, a végső rendelet végrehajtási fázisáig. Ezért a lefoglalttal közölni kell (a „többé kevésbé” szövegezés nélkül), hogy a védett minimális egyenlegen felüli összeg lefoglalásra került - a lefoglalt az adós felé fennálló tartozásainak fedezésére, a lefoglalt által birtokolt áruk és egyéb ingóságok tekintetében. A jegyzet ezután elmagyarázza a 14 hetes határidőt, amely a lefoglalás napjától kerül számításra, a lefoglaltnak pedig át kell adnia a hitelezőnek a meghatározott összeget, hacsak nem nyújt be fellebbezést, illetve akkor, ha a lefoglalás más módon hatályát nem veszti. Ezen túlmenően, a lefoglalás végrehajtását követő háromhetes időszakban a lefoglaltnak közölnie kell a hitelezővel a lefoglalt eszközök és/vagy ingóságok jellegét és értékét (legjobb tudomása szerint).

Maradék lefoglalás

A 2007-es csődeljárásra és biztosítási végrehajtási eljárásra vonatkozó skót törvény 4. rész 3. fejezete alapján új űrlap vonatkozik az adós tulajdonára a biztosítási végrehajtási eljárásban, az örökölhető dologra vagy ingóságra, amelyet maradék lefoglalásnak nevezünk. Ennek lényege, hogy ennek egy olyan biztosítási végrehajtási eljárásnak kell lennie, mely felhasználható olyan eszközökkel szemben, amelyek se nem lefoglalhatók más biztosítási végrehajtási eljárásokban, se nem vonhatók ki más ilyen eljárás hatálya alól.^[9] A törvény még nem lépett érvénybe. Feltétlenül megérdemli azonban, hogy ezt is megemlítsük ebben a skót szellemi ingóságok lefoglalásának rendszeréről szóló részben; a törvény érvénybe lépése után ez lehetővé teszi például a szellemi tulajdonjogok és szabadalmak lefoglalását és azok értékének realizálását.

1. J. Graham Stewart, A Treatise on the Law of Diligence (Edinburgh, 1898), p.13.

2. Ibid., p.14.

3. The diligence of earnings arrestment was introduced by the Debtors (Scotland) Act 1987 Part III.

4. Graham Stewart, p.71.

5. Ibid., p.13.

6. [Henry Home, Lord Kames] Historical Law-Tracts, 2nd ed. (Edinburgh, 1761), p.301.

7. See Debtors (Scotland) Act 1987, 15A-N, as amended by the Bankruptcy and Diligence etc. (Scotland) Act 2007.

8. The Execution of Diligence (Scotland) Act 1926, in a narrow range of instances, allows for arrestment to be served by registered post.

9. Bankruptcy and Diligence etc. (Scotland) Act 2007, 129.